Diszlexia

A diszlexiának két típusát különböztetjük meg:

◦ fejlődési diszlexia 

◦ szerzett diszlexia.

A fejlődési diszlexia kialakulásáért örökletes okok, a születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményei a felelősek.

Okozhatja az idegrendszer részleges fejletlensége is.

A szerzett diszlexia esetén a részképesség zavart környezeti tényezők, lelki tényezők okozzák.

◦ Ekkor a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés, hanem például érési késés, az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba vagy hátrányos szociális helyzet idézi elő. ◦A diszlexia oka lehet még a vizuális kultúra túltengése (túl sok tévézés, vagy számítógépes játék) és az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása). A szerzett diszlexiát másodlagosnak is nevezik. 

Írni-olvasni tudással kapcsolatos nehézségek:

• olvasásban és helyesírásban a hangok elkülönítésének és összekötésének valamint a hangok és jelek összekapcsolásának problémája által okozott nehézségeket mutat,

• fordítva ír betűket, szavakat,

• nehézséget okoznak neki a táblázatok, az ábécé,

• kihagy betűket a szavakból, vagy rossz sorrendben írja őket,

• az átlagosnál több időt vesz igénybe, hogy írásos feladatot elkészítsen,

• belebonyolódik, ha hosszú szavakat használ.

Kapcsolódó tünet lehet:

• nehézséget okoz gyerekdalokat megtanulni,

• nehézséget okoz a bal és a jobb megkülönböztetése, a hónapok sorrendje, stb.,

• rossz az irányérzéke,

• nincs önbizalma és rossz az énképe,

• gyakran szólnak rá, hogy nem figyel, félreérti, amit mondanak, és szó szerint értelmezi a dolgokat,

• rossz a mozgáskészsége, többek között a kézírás és egyszerű ritmus eltapsolása,

• rossz az időérzéke, és gyakran elkésik,

• összezavarodik, ha egyszerre több utasítást kap,

• szervezési nehézségei vannak,

• elfelejti, hol hagyta a dolgait, pl. kulcsot, könyveket

• néha "kreatív" megoldásokat talál, értelmesnek és figyelmesnek látszik, bár néhány fontos területen kudarcot vall.